Pl. a tegnapi beszólását Olivérnek: játszottak az unokanővéreivel. Dia Hófehérkének öltözött, Olivér kiosztotta a szerepeket.
-Te most meghalsz, én meg felcsókollak!
A múltkor pedig a magyar nyelv rejtelmeiben úsztunk:
Az emeleten tartózkodtunk, konyha a földszinten van.
én:- Gyere, menjük le, tegyük föl a levest.
Oli: Tegyük föl????
én: Igen, hogy főjjön.
Oli: Ide följön????
Szétszakadtam a nevetéstől.
Aztán még mit is. Azt hogy itthon lenni nagyon jó. Olival imádtam itthon lenni. Most meg azt imádom, hogy (bár most kényszerűen itthon van velem ő is ovi helyett, mert kedden műtik), tök jól elvagyunk és mindenre tudok időt szakítani. Pl. a sok alvásra lelkifurdalás nélkül. Olival megyek délutáni szunyákra. Isteni. Receptre kellene felírni idegsimítónak. Hogy Olival is sokkal türelmesebb tudok lenni. Hogy ő is türelmesebb, szófogadóbb, és simulékonyabb. Hogy szó nélkül belemegyek olyanokba, hogy Anya, süssél palacsintát, meg, hogy együtt készítjük az almás sütit, diót törünk, narancsot csavarunk, karácsonyfát bontunk és nem érdekel, hogy utána kell egy kicsit többet takarítani.
Ó láttátok, hogy nekem is van már faviconom? :) Ebből készült:
Csak tök pici. Most ezt tettem a kis csomagcskámra is, mert tetszik. (Pedig ez is az ominózus Magna előtti fotózáson készült :))), de így tresholdban elmegyek magamnak :)))) Régen sokáig volt fekete hajam, nagyon szerettem, de egyszercsak meguntam. Férj azóta is a fekete hajú Timiről álmodozik :))))
Milyen csomag, ja igen. 12-én megint kigurítunk egy vonatot, ezúttal a cewén , melynek neve "After the Christmas". Még izgatok, és nem teszek fel előkét, de mutatom a logót, és várok mindenkit az állomásomon majd!!!
A keddi műtéttől baromira félek. Már nem egy kórházas, meg ügyeletes sebészetes élményünk volt, szóval azt hiszem megalapozottan. Mivel csak egyik szülő lehet benn (és ez én leszek) a kórteremben, így gondolom egyedül kell megbírkoznom azzal, amikor elviszik, és üvölteni fog, hogy azonnal tegyél le, nem viszel engem sehová, stb. Szóval tökre félek, de keményítem magam. Ráadásul a hormonok miatt a kelleténél többet bőgök, elérzékenyülök, azt meg végképp nem akarom, hogy elsírjam magam előtte. Holnap aneszteziológiai vizsgálat lesz ( a vérlabor minden ponton eltér picit, remélem ez nem lesz akadálya a műtétnek, hisz a gyerek egészségesnek tűnik). Csak lennénk már túl rajta!
Tegnap nagy dolgot műveltem. Letöltöttem a Skype-ot, telepítettem és használtam is! Ez lehet, hogy másnak bakfitty, de nekem naaaaaagyon nagy szó, hogy ilyesmire képes voltam. És este sikerült végre onlány a csajokkal dolgozni a cewe video-scrap-en. Most Beedee irányította a vakliftet. Tényleg, végül nem is láttuk az eredetit, na, majd számon is kérem :)))), szóval Bee adta a lépéseket, mi meg melóztunk, közben néha nevetgéltünk, néha nagy csendek voltak. Hú, nekem nagyon nagy élmény volt így elsőre. És még az, hogy mennyi technikai dolog került terítékre, úgy, hogy közben senki nem látta a másik munkáját, és mennyire jó volt, hogy Krissssztől élő egyenesben lehetett kérdezni. Vagy 5-6 tök hasznos dolgot is megtanultam közben. Na egy szónak is száz a vége, a Skype-nevem golyaovoneni, ha valaki beszélgetni akarna :))) Még tökre nem értek hozzá, de majd beletanulok. Nos, az én liftem pedig így sikerült:
Használva: Beedee, Anna Aspnes, Bóbita, Franci, Sabee, Rainbow Kata, Bzb_acrilic alpha
Hát most gyorsban ennyi gondolat futott ki az agyamból. :)
Mindenkinek szép vasárnapot!
