Hiányzik

mostmár a scrap is. Főleg, ahogy itt unatkozván nézegetem a klasszabbnál klasszabb oldalakat...és főként, mivel téma volna rendesen!!!! :) Rolandom fotókönyvét is szeretném végre összeállítani. És még sok mindent...nyilván mostanság nem jut majd annyi időm rá, mert a baba mellett a nyári szünetben most Olika is otthon lesz, amit pedig még egyáltalán nem tudok elképzelni, hogy milyen lesz két gyerkőcöt koordinálni...ügyeket is intézni, stb.
Ma vagyunk 7. napja a kórházban, ma egy hetes a picurkám. Olyan hihetetlen, hiszen még csak most jöttünk be szülni! Pedig nagyon lassacskán telik az idő idebenn... mivel a látogatást és a fürcsi meg vizit időt kivéve egyedül vagyok a babával, már az éjszakázást is kiválóan megszoktam...nem kell kialudnom magam napközben, nagyjából átállt a szervezetem a kevés alvásra.
Tejem egyelőre nagyon is elég, Roli meg eléggé mohócska, sokat eszik...sokat bukik...na ez Olinál nem volt jellemző, nála folyton pótolnom kellett. Szuper érzés, hogy nem méregetem idegeskedve minden szopi előtt és után...ma kíváncsiságom rávitt és 70 g-ot szopizott le laza 20 perc alatt...szóval idegeskednem semmi ok.
Emiatt.
Itt fogtak ugye még plusz két napot, így holnap mehetünk csak haza. A CRP értéke még ma is 5 felett volt, 5,6, és szigorúan itt kell maradjuk, míg 5 nem lesz. De tegnap 8,6 volt, ma 5,6, gondolom azt a hat tizedet csak lenyomja holnapra az antibiotikum....
Olivér közben otthon lebetegedett...éjjel belázasodott, ma Géza kivitte orvoshoz, és kiderült, hogy kezdődő tüszös mandulagyulladása van...mondjuk kedélye jó, és enni is tud, de akkor is :(

Hát így megyünk haza holnap...most egy új helyzetet kell megoldani. Az élet szép!

Néhány fotó Apukám tollából, azaz gépéből :) (első kettőn 2 napos, többin 5 napos)

tesóm, kislánya és anyu

És a végére: tartozom egy helyesbítéssel: nem az összes csecsemős bunkó az osztályon, sőt! Az a kettő, amelyikkel első nap összehozott a "jó" szerencse, azóta nem nagyon találkoztunk és a többiek kedvesek eléggé. Kedvencünk a részlegvezető Erzsi néni, aki még meg is delejezte ma a gyerek vérét, hogy mehessünk haza, majd mikor kiderült, hogy nem ment le az érték kellően léc alá, irulva-pirulva jött, hogy szégyenli, hogy nem sikerült a delejezés :)))))))
Szóval az előző bejegyzésben leírt általánosítást viszavonom. Az egész osztály szurkol már nekünk :) Rolandot már úgy ismerik, mint a rossz pénzt :), engem meg mindig megdicsérnek és kérik türelmemet...sztem senkinek nem lenne jó, ha bmi baj történne egy hanyag elengedés miatt otthon. Most mit hisztizzek, kinek lenne az jó? A gyereknek még tök mindegy, hogy hol van, csak én kellek neki. Igaz, a másiknak is kellenék már eléggé :), főleg így, hogy beteg... Hát, majd megpróbálok osztódni :)

Szép estét Nektek! Megyek, mert le kell lassan adni a babát a fürdetésre, és esti babavizitre.