Ígértem, itt jön...

A gyereknapról szóló beszámolóm. Fotókkal!
A géppel még mindig úgy vagyunk, hogy néha hozzá tudok férni, néha meg nem, de lényegében azért az éhező szervezetem ki tudom elégíteni legalább net kapcsolat által, sőt, néha még a PS-hoz is hozzájutok. :)

Ma is randiztam egy kicsit Rolikámmal, bizony, itt volt az első NST ideje... hihetetlen, alig négy hét múlva megint lesz egy tündérmackó kicsi bébim....Egyszerűen abszolute nem érem fel ésszel még. Pedig már meg is vettem azt a pár apróságot, ami az üdvösségünkhöz még hiányzott (bimbóvédő, melltartóbetét, pelus, cumisüveggumi, meg egyéb kórházba való cuccok)... Mára elkészültek a megrendelt kókusz-pólyahuzatok és szopipárna huzatok is, szuperül néznek ki! Végre fiúsak! (IKEÁban vettem az anyagokat még Olivérnek ágyneműnek, de rájöttem, hogy neki már van elég, úgyhogy egy autós és egy zöldséges huzattal lett gazdagabb a rózsaszín kockás pólya és rózsaszín maci szopipárna - örököltük :))) És mai nappal Roland szobája is elkészült!!!! Még pár nap egy kis szőnyegpadló tisztítás és máris szerelhetjük össze a kiságyat és rendezhetjük be a szobácskáját. Mutassak felújítós képeket is? Oké :))) A napokban azt is hozok majd.

Na de térjünk vissza a szombati gyereknapra. Olyan jó volt így szülőként élvezni, kívülről! Nyitásra, 10-re oda kellett már mennünk, mert Oliék csoportja kezdte a fellépést. Mondjuk szerintem egyébként is odamentünk volna ilyen korán :) Mióta megy a felújítás Olival lenn alszom Dédi szobájában és 5.50-kor kel, mint valami időzített szerkezet. Mindennap. Hétvégén is. Apa a nappaliban a kanapén húzza meg magát :)
Szóval, főnökünk és mi több, még a polgármester is megnyitotta a bulit, majd színre léptek a gyerekek. Oliék műsora ugyanaz volt, ami az évzáróműsoruk, minden gyerek a saját jeléről mondott egy-egy rövid versikét. Olié ez volt:

Rajta, rajta, repülj, kis repülőgépem!
Ha nem is az égre, ha nem is a felhőkbe,
ha nem is a tetőre, ha nem is a rétre,
a kedvemért repülj fel a legkisebb székre! :)))

Néhány fotó:

Sajna az első néhány fotóm jól beégett, nem vettem észre, hogy el van állítódva a gépem. Oliról pont lemaradtam, mert egy anyuka megszólított, és ezt a hosszú, hosszú verset mind végigbeszéltük :) Az utolsó sornál eszméltem fel, gyorsan egy fotót! De nagyon homályos lett. Szerencsére a hivatásos fotós két szupert készített róla, ahogy verset mond, szóval, mégsem halt hamvaiba a pillanat, de a scannerem még mindig el van csomagolva, úgyhogy egyelőre ezt nem tudom mutatni.

Kapott Oli két zsák zsákbamacskát, öt tombolajegyet (mind nyerő), és három kört pónizhatott, két kört elektromos autózott, sőt, még tetovát is kapott a kezére (először katica szeretett volna lenni- arcfestés- de amikor mondtam neki, hogy ahhoz le kell vegye a fejkendőjét, azonnal visszakozott, úgyhogy egy szép pillangót kért a kézfejére :))). A légvárban meg ugrált összesen vagy másfél órát, több etapban. Reggel megbeszéltük, hogy mindig tudatja velem, hogy merre jár, és soha, semmilyen körülmények közt nem mehet ki a kapun, és akkor arra mehet az udvaron, amerre csak akar. Szerencsére a rikító narancs kendőjét választotta aznapra, így szinte lehetetlen volt szem elől téveszteni.

Én 10-5ig fotóztam (300 kép lett), rengeteget álltam, néha lecsücsültem, régi szülőkkel csacsogtam, csevegtem, nagyon, de nagyon jól éreztem magam, cseppet nem voltam fáradt.

Este még ledobtam a hulla fáradt gyerekemet Anyunál, lefürdettem és visszamentem a felnőtt bulira, nagyon fincsit vacsiztam, és remekeket beszélgettem a kollégákkal és hozzátartozóikkal, szóval, ÁÁÁÁÁÁÁÁ de jó nap volt! És most a képek közül néhány:

minden évben az óvónénik dala nyit (idén Vikidál Gyula: Az élet szép c. dala volt)

szerepelnek a százlábúak

Oli ovistársának a hugijával csacsog- imádja a kiscsajt, de hát csak rá kell nézni, és ezt nem is kell tovább magyaráznom...

A legnagyobb barátok Anna és Olivér

Meghajlás a végén száz(lábú)an százfelé :)))

szinte nem is élvezi...

légvárazás kipurcanásig

idén még jó az elején odaálltunk, hogy az akksik lemerülése előtt tudjon még menni a gyerek :)

ló megint

szárad a tetoválás

Dr. Bubó rendel

Hula-hula kolleginák

NOX

NOX

NOX

Az asszonyok egyenjogúságát

na meg is kapja a papucsférj a magáét! :)

Flashmob

ahhoz képest, hogy már alig voltak, sokan lettek a végére! Szuper összehangoltan ment!!!

Oli tudományosan bevizsgálta a hastáncos lány minden mozdulatát, a műsorszám végén odajött hozzám, és nagyon szépen megkért, hogy varrjak neki egy ilyen hastáncos ruhát :)))))

Hangulatkapszulának most ennyit. Természetesen a nap folyamán volt mindenféle kézműveskedés, az összes csoport fellépett valamivel, és az összes külön foglalkozás is (cselgáncs, hastánc, hittan, ének stúdió, stb.) bemutatót tartott, jöttek prominens szülők előadni (hegedűs, színész), jöttek régi óvodások előadni (hastánc, hegedű, furulya), volt Mazsola és Tádé meseelőadás, és még nem is tudom mi egyebek... Ja, és természetesen idén sem maradhatott el az ARADI asszonykórus fellépése sem. (Majd megpróbálom megszerezni az idei szövegeket).

Nos, hát hirtelen felindulásból ennyit. Tényleg gyertek el egyszer, ha tehetitek, mert nagyon jó programok vannak, és minden 200 ft (póni, autó, arcfestés, zsákbacica, stb.), és mindig úgy szervezzük, hogy ne essen egybe a rendes gyereknappal.

Élménybeszámoló off. Megyek egy kicsit pakolászok, ahol tudok.
Szép estét.