2011. április 1., péntek

Játékok, játékok, kibeszélősóóó

Orsi, alias Osli, játékparádét indít, kétheti rendszerességgel a blogján. Szerintem remek móka lesz!
Az első játékban kaptunk minit is, amiből minden elemet fel kell használni felismerhetően. Majd a kész művet visszalinkelni a bejegyzéshez és ölbe tett kacsókkal várni, hogy Mr. Random ránk kacsintson! :)


Én egy kiskori képemet használtam fel hozzá, szerintem itt nem vagyok még egy, vagy talán maximum annyi. Cukifej :)))- Orsinál megnézheted a CT tagok inspirációs oldalait is.






Játék készülődik Kreatívhitnél is! Mégpedig szuper játékot talált ki: Reklámozd önmagad! Részleteket itt találod!
Ide még nem készültem el, és még tervem sincs, de 15-ig még van idő...gondolkozom.


És még nálam is zajlik a játék, 5-e reggelig. Részletek itt és itt.

Na, jó...és akkor most....terápiázom kibeszélősómódban....a hetem pocsék volt. Minden kedden van valami, mintha a keddeket elátkozták volna, biztosan történik olyasmi, amitől padlót fogok, pedig azért alapvetően nem vagyok egy ilyen gyenge jellem.
Röviden és tömören: összetűzésbe keveredtem egyik kollégával, aki mellesleg a fiam óvónője, és akit nagyon szeretek, tisztelek, megbecsülök. Valahogyan más lett. Más, mint amilyen régen volt, más, mint amilyennek emlékszem rá még a gyes előtti időszakból. Többszörösen megbántott apróságokkal, melyekkel talán nem állt szándékában. Mikor már túl sok ilyen aprót nyeltem, két napig higgasztottam magam, majd nagy nehezen eléálltam a problémámmal és elmondtam, mi zavar. Szépen, csendesen, szolidan...
Úgy tűnt nekem, minden rendben, felfogta, hogy mi van. Erre írtam tegnap, hogy megoldódni látszik a helyzet, de az is lehet, hogy továbbgyűrűzik alattomban. Ma kiderült számomra, hogy ez utóbbi jött be, sajnos. Vérigsértődött rám....további részletekbe nem bocsátkozom. Nem szól hozzám, stb.
Kellemetlen a helyzet nagyon, mert én direkt azért ültem le vele beszélni, hogy ne essen közöttünk semmi ilyen negatív dolog, hiszen többszörösen össze vagyunk kötve...csak a helyzet túl speciális, így aztán...na, mindegy, lényeg a lényeg, ezen rágom magam...most mi rosszat tettem? Anya vagyok, aki szeretné, ha a gyermeke jól érezné magát az óvodában (ez amúgy sztem így is van)....csak ennyi. Anya vagyok, aki egész nap hallja és látja, hogy mi történik a csemetéjével az oviban. Nekem jól esik, hogy láthatom őt, de mivel nem kispályás a gyerek, sokszor "égek" is a viselkedése miatt.(a suszter meg a likas mamusza tipikus esete)...de nem látom vészesnek a helyzetet. Így meglátok és meghallok olyasmit is, ami nem tetszik. Nagyon nehéz egyszerre anyának és szomszéd csoport óvónénijének lenni. Nagyon nehéz elhatárolódnom, pl. az udvaron, ahol együtt vagyunk. Kezdek egy kicsit meghasadni.... Sebaj, erős vagyok én, legyőzöm ezeket a dolgokat-nehezen. Egy-egy apróságon is órákat-napokat agyalok. Nem vagyok egy hirtelen reagáló típus. Már megtanultam kontollálni önmagam, mert ha hirtelen reagálok, akkor általában csak lemegyek állatba, és más semmi nem jut eszembe, mint a kiabálás, csúnya szavak vágdosása a másikhoz, gúnyoskodás. Ülepítenem kell.


Na, ennyit erről.. köszi, hogy kiírhattam, köszi, hogy elolvastad. (már kibeszéltem ezt pár emberrel, szóval nem fogok ebben megfulladni...ha véletlen valaki aggódna miattam :), csak jól esett kiírni magamból. Még mindig hihetetlenül pipás vagyok!


Amúgy látta valaki ma este, hogy az RTL klubon a FÓKUSZ(?)-ban pont a Fortepanról volt szó??? Én már sajnos csak az utolsó pár másodpercet láttam, de rögtön kiszúrtam azt a fotót, amit Jociandi megcsinált...tök izgi volt :)))))

11 megjegyzés:

Margó írta...

Nem irigyellek Gólyácska! Nehéz dolog pedagógus-szülőnek lenni!!!
Én szándékosan nem akartam egy iskolába járni a fiaimmal. De, a '80-as évek végén az én iskolámat számolták fel, zárták be. Miután a fiaim iskolájába jártam magam is, ott volt a fősulis csoporttársam és ami a legfontosabb ott volt álláshely, odamentem.
Bizonyos tekintetben szerencsés természetem van, hálás is vagyok a sorsnak. Ahogy beléptem az iskolába, minden gyerek az én gyerekem volt. A fiaim sem használtak ki semmilyen szituációt. Egy évig még tanítottam is a kisebbik fiamat, sem akkor, sem később nem hallottunk vissza megjegyzést.
De, talán az segített, hogy elfogadtattam magammal, hogy én sem vagyok mindenben tökéletes, nincs két egyforma személyiség, aki azonosan alkalmazna módszertant, mindegyikünk vét kisebbet-nagyobbat a nevelésben, mint szülőként is. Azok a gyerekek is valakiknek a szeme fényei, akiket én tanítok, ilyenekre gondoltam, amikor valami bántott volna. Ez a mérlegelv segített. A gyerekeim erősödtek attól, hogy ugyanúgy kezelődnek az iskolában, mint a társaik.
A stabil biztonságot mindig az otthon nyújtotta, s tudták, történjék bármi otthon a helyére kerülnek a dolgok.
Jajj, még nagyon sokat tudnék mondani, írni ezekről a dolgokról, mert ugye a konkrét probléma nem derült ki a bejegyzésedből. De megoldani úgyis Neked kell. Mi csak leírhatjuk a velünk történteket, vagy hogy az esetleg hasonló szituációt ki - hogy kezeli.
Erős vagy, és tudom, hogy megoldást és megnyugvást találsz!! Szurkolok Neked! ... és jó, hogy kiírtad magadból!
(Ha valamit félreérthetően írtam, kérlek, kérdezz rá!)

Margó írta...

Az oldalad tüneményes, inspiráló:-))) Gyönyörű voltál (is)!

Gólya írta...

Aranyos vagy Margó, köszönöm soraid! Nem akartam a részletekbe bocsátkozni, hosszú is lett volna, s kevésbé tisztességes...mert mint mondtam, szeretem a kolléganőm. Remélem átmeneti állapot ez a sértődés nála, és majd megbékél...

kreatívhit írta...

Szép hétvégét nektek!Köszönöm hogy játszol kíváncsian várom azt az oldalt is.

Osli írta...

Nagyon édes vagy a fényképen, és az oldalad is szép lett.
Az ovis témában meg szorítok, hogy a másik fél is lehiggadjon, hogy továbbra is jól tudjatok közösen dolgozni, mind a munkahelyeden, és a fiad ügyében is. A gyerek érdeke is ezt kívánja. Tudom, nem könnyű, ha más felügyel a gyerekedre úgy, hogy még látod is, hogy mi történik. Nekem is vannak olyan dolgok amik nem tetszenek az oviban, pedig nem a szemem előtt zajlik minden. Én is imádom az óvónéniket, akik a gyerekemmel vannak, és kerültem már hasonló szituációba. Csak nekem nem kell vele együtt dolgozni. Szóval csak a legjobbakat tudom kívánni és hogy hamar megoldódjon. A jövő kedden meg úgy kelj fel, hogy aznap semmi rossz nem történhet, hátha úgy is lesz :) Ha előre attól félsz, hogy mi lesz, biztosan nem kerül el megint a gond.

Era85 írta...

Gyönyörű lett az oldal! Az ovis témában, pedig megértelek! Nem lehet könnyű, de hidd el majd megnyugszanak a kedélyek!

Januárban kezdtük az ovit, és gondot okozott a mi 2 óvónéninknek is, hogy a fiam elég mozgékony! A legnagyobb probléma pedig az volt, hogy nem úgy viselkedik, mint a többi beszokott gyerek. Azt mondták rá, hogy durva. Futás közben a ruhájánál kapta el a gyereket, mert még akkor nem tudta, hogyan kell igazán fogócskázni. És ebből nagy sértődés volt! Mellesleg, ha durva lenne, akkor a 1,5 éves kisöccsén nem anyáskodna folyamatosan! Öltözteti, fürdeti, eteti, itatja, a múltkor pedig majdnem tisztába is tette! Ez nem egy durva gyerekre jellemző!!!
A jó gyerek nálunk az, aki folyamatosan egy helyben ül, és nem szól kettőt sem! Na, erről ennyit!

Kitartás!

Evus írta...

Sajnálom, hogy ilyen szituba keveredtél az oviban, nehéz lehet szülőként és pedagógusként is üzemelni.
Én csak a szülő részében vagyok érintett, az én fiam az a kategória volt kezdetben, hogy mindennap úgy mentem érte, hogy ugyan ma mit csinált nem jól.....Mert ahogy Era is írta, nem ült egy helyben, pörgött rendesen, ezért egyből másnak lett titulálva....
Kitartást!

treza írta...

Nem örülök, h problémád akadt, annak még kevésbé, h pont ilyen kellemetlen. Annak viszont igen, h nem nyeldesed magadban, hanem beszéltél, írtál és gondolkodtál felőle.
Egyelőre nem vagyok érintett, de ősztől bizonyosan lesznek hasonló konfliktusaim...Fiam egyenesen középsőbe megy a csana után, és hát picike is, rettenet pösze is, nagyon mozgékony is; szóval lesz baj bőven (és persze, h a logopédus gyereke a beszédhibás).
Kolleganőd remélhetőleg a 7végén jópárszor átgondolja a helyzetet, mert ha Te szereted, nyilván Ő is Téged és túllép (vélt) sérelmén.

Lili'sMother írta...

Elhiszem, hogy nehéz!
Mi óvónéninknek is ugyanbba az oviba járt a lánya, az is érdekes helyzet volt.
Anno, általános isiben osztálytársamat tanította az anyja, na, az sem volt egészséges, szegény gyerek nem tudott eleget bizonyítani.
De pl. óvónő ismerősöm direkt ezen okok miatt nem abba az oviba íratta a fiát, ahol ő is dolgozik.
És persze a gyerek sem úgy viselkedik, ha ott az anyja (legalábbis Lili és sokan mások), így el is hiszem, hogy meg van zavarodva Oli is szegény.
Szóval : T ~ idő.

Lili'sMother írta...

Ja, és az oldalad is klassz, bár nem tudom, miért takartad ki a bal oldalát? Többet is mutizhattál volna KicsiTimiből!

Krisz írta...

Szupi az oldal! Kitartás. Biztos vagyok benn, hogy megoldod a helyzetet. Ne rágódj sokat rajta, mert az senkinek sem jó! :)