2011. január 5., szerda

Új év, újra munka, kevesebb idő

Nos, elérkezett, amitől már egy hónapja rettegtem. Vissza kellett állnom a munkába. Ráadásul én kezdtem a reggelt. Annyira furcsa volt!
Előtte éjjel nuku alvás, zabszem behelyezése a megfelelő helyre..... zabszem jól elvolt, én meg forogtam, mint a ringlispÍl....(utólag, gondolom, akár scrappelhettem volna a pörgés helyett, de gondoltam, ki kell pihennem magam a NAGY nap előtt).
Reggel 6 óra. Végre kikelhettem a gyűrött ágyiból. KV, készülés, indulás. 7 helyett már 3/4 7-kor átöltözve, frissen, mosolygósan vártam a gyerekeket. AZért is féltem annyira, mert a gyerekek, szülők szerették a régi óvónénit, aki szerződéssel volt a helyemen, és ráadásul csak a szünet előtti egy-két napban tudták meg, hogy mi lesz. Úgy éreztem magam, mint, aki kitúrta Edit nénit....
DE: szerencsére úgy tűnt, hogy a szülőket sem hatotta meg különösebben, és a gyerekek is eléggé barátságosan fogadtak (kis-középsős korúak). Egy kislány volt, aki sÍrdogált, meg egy, aki messziről méregetett egy kisfiú meg kóstolgatott két napig, de rájött, hogy én vagyok az erősebb :))))
Van két eltérő nevelési szükségletű gyermek a csoportban, az egyik ráadásul tegnap jött először, vagyis ő is új.... De szerencsére úgy tűnik velük is meg lehet bÍrkózni.
Jó, mert most még kipihent vagyok, ráadásul a gyerekek egy évvel idősebbek Olinál, és mivel én az ő szintjéhez vagyok szokva, kicsit fura volt, hogy mennyi mindenben NEM kell már segÍteni ezeknek a nagyobb gyerkőcöknek. És nem jó, hogy Olicska beteg, viszont egy görccsel kevesebb, hogy nem kell egyszerre még azzal a problémával is szembe néznem, hogy ő a szomszéd szobában hogyan fogja fogadni a tényt, hogy az anyukája mások gyerekeit ölelgeti, szeretgeti, más gyerekekkel játszik. Erre ráérünk majd februárban.
A cewe eheti kihivására, az első napomat örökÍtettem képbe, ma hajnal négykor :)))))...igen, ezért (is) keltem, hogy tudjak scrappelni. Őrület! Micsoda mágia ez a scrap! :)
Tőlem nem szokványos módon, most egymásba/ra mostam egy csomó réteget, variáltam sokat, elvoltam vel két óra hosszát, mire olyan lett, ahogy elképzeltem.
A háttérbe belemostam az ovi bejáratát is, de ez már szinte nem is látszik, pedig ezt is én festettem meg anno az ajtó fölé, ezért megmutizom itt külön :)



És az oldalam:

Rengetegen adakoztak a műhöz: Krissz az új tisztalappal készletéből, Azur a mypinkworld-ből, Friendlyscrap több készletéből is, a computerscrapbook pedig a jópofa gyermekes betűket adta (kocka, kártya, scrabble), Arenn pedig a mesebeli városos betűit. Van rajta textúra bőséggel, ecsetek jónéhány, a piros tekercsszalag az újévi Auld lang sign blogtrain ls- re rövidÍtett alkotójától van (:)) A vers a vackor óvodába megy-ből részlet, a képen pedig én vagyok, amint fellépésen óvodást játszom.


Jelentem, ma tornát tartottam 23 zsizsgő kiskölöknek és máris elment a hangom...négy év, az négy év! Itthon meg csak egynek kell beszélnem, de annak az egynek sokat! :) 
Amúgy első napon is már úgy éreztem, mintha egyetlen napot sem hiányoztam volna a munkából...ez nagggggyyyyon furcsa érzés.... Olyan, mint a bicajozás. Vagy a kori. Egyszer megtanulod, és aztán akármennyit kihagysz, mégis tudod.... ÉS EZ JÓ!!!!!! :)

1 megjegyzés:

Pertine írta...

:) Szuper színes lett a kép, van benne minden jó.. Kívánok sok szép órát a gyerkőcökkel!