Korizás

Még mielőtt újra szerelembe esett volna kisfiam a hőmérővel, annak is a magasabb régiókban mért értékeivel, még voltunk korizni egyet Káposztásmegyeren  a csarnokban (mostani nevét már nem tudom követni, 3 percenként új tulaj, név, árak...). Horror sokba került, lementem hÍdba....főként, hogy csak apácskának volt saját korija, nekünk bérelni kellett. Mindegy, mindet a szent cél érdekében!
Már akkor bizakodó voltam, amikor Kisgyerek nem akarta lerúgni magáról a korit, mondván, hogy szorÍt...
Jégre fel, - jajj, ez csúszik- állapÍtottam meg én is tÍz év nemkorizás után- Kismanó csak bámészkodik, és hagyja, hogy húzzuk-vonjuk-toljuk-felszedjük a földről.
Néha megszólalt, hogy "Menjünk már le innen, fáj a lábam", de ezt nem akartuk 10 perc után meghallani. Később elült a nyüszögés, kacagott az eséseken, és néhány centit hajlandó volt egyedül próbálkozva csusszanni. Egy óra múlva biztosan állt a jégen, egyenesen tartva a lábát, és megtanÍtottam felállni is, az is egész jól ment neki.
Mindez nem csupán az élvezet kedvéért volt fontos, hanem azért is, leteszteljem, engedjem e korizni az ovis csoportjával. Tekintettel, hogy lebetegedett, valószÍnűleg le fog maradni a kori jó részéről, de hátha párszor el tud majd menni velük. (az ő csoportjukat viszik minden évben egy 10 alkalmas kori-kúrára)

 

Goldensun_afterchristmas tábla és háttér, Doris Castle cetli és varrás, kori ecset a brusheesy-ről, 

meg a sajátom a másik, óvónénisen rajzolt kori ecset ,

és Krisssz jeges leckéje alapján a jégbezárt képünk. Jaj, igen és még egy kis textúra is