2010. december 4., szombat

Mikulás első kóstolásra

Nos, hát átestünk a tűzkeresztségen....
A fiam eddig még nem találkozott élő Mikulással (no, holttal sem, de ennek örülünk).
Ma itt a helyi művházban volt egy klassz kis koncert, a Marcipán Trió tolmácsolásában (akik nem is trió voltak, hanem inkább 4 gyerkőccel kibővülve "Szemó"- ezen ne is kezdjetek el gondolkozni, nyelvújitó vagyok :)))
Utána pedig jött a Télapó. Művház Télapó jól nézett ki, nem gagyesz vattaszakállal, hanem szépséges volt a ruhája, és nem lógott ki alul a makkoscipő sem. Szóval tetszett. Még mielőtt bejött volna énekelve hÍvta-várta a gyermeksereglet. "Hull a pelyhes fehér hó"...óvónőként és zenebölcsistaként ez a nóta a könyököm könyökén jön ki, nem szeretem, és nem tanÍtottam a fiamnak, talán soha nem énekeltem neki... De az ovi valószÍnűleg megtette hatását, mert a fiam végig énekelte a dalt! Az államat már ezen a ponton ottfelejtettem. Aztán szentimenti én, jobban izgulván, mint a gyerek, megláttam a Télapót, és majdnem sÍrva fakadtam! Én, a várakozás örömétől és izgalmától! Ez komoly! Magamba is néztem rendesen! (Te, hülye vagy???-kérdezgettem magamtól). Fiacska felállva a szÍnpad lépcsőjéről, ahol eddig üldögélt, elhömpölygött a tömeggel Mikulás iránt, majd oly határozottsággal állt meg előtte és nézte keményen, hogy azt hittem a Miki bá ott megreked...Mert Oli se jobbra, se balra.



Na, nagy nehezen kijött a jóöreg a tömegből és köszöntötte a gyerekeket, majd némileg taglalta, hogy a jó gyerekekenek hozott ajándékot, stb. Ebből Oli valószÍnűleg semmit nem hallott, mert tátott szájjal próbálta a látványt feldolgozni. Hogy van egy bácsi, aki él és mozog, és tök olyan, mint a plüss télapók, csak kicsit nagyobb.



( a minap mellesleg megkérdeztem Olivért, mit szeretne kapni a Mikulástól: Hát, csokit! - És még? - Hát cukrot! De epreset, NEM körtéset! - És még? -Szaftot!)

Na, ezek után jött a cirkuszi mutatvány, azaz az ajándékosztás! Mikula bá külön megkérte a gyerekeket, hogy (milyen rendes), aki énekelni, vagy verselni szeretne neki, az majd az osztógatós paródia után menjen hozzá oda külön, hogy a többieknek ne kelljen várni az ajándékra! Pafff! Elvesztettem a hitemet! Ez nem is az IGAZI MIKULÁS! Neki ott helyben, még ajándékozás előtt kell énekelni!



Krampuszlány, vagy néni elkezdte beolvasni a neveket, ABC rendben. Csak a rendezettség kedvéért. Sajnos négy-öt gyereket hÍvott fel egyszerre, aminek újabb tülekedés lett a vége, gyerekek közt a szÍnpadon, szülők közt pedig lézerkardos/fényképezőgépes/kamerás harc a szÍnpad előtti küzdőtéren.

Olivér itt kezdte a vesztét érezni, mert vagy 10 percig csak a B betűs gyerekek felvonulása zajlott, és hát onnan hol van még az "N". Naná, mire oda értünk, hogy Nagy Olivér, addigra már annyira benyűgölte magát, hogy meg sem hallotta a nevét. Pedig abban a körben ő volt az első! Igen ám, de az előző körből még fenn volt két kisgyerek, rendesmód várva a sorukra. Olivérnek abszolut semmi kellett, hogy elébük vágjon, no, ezt a momentumot még rendezni tudtam a küzdőtérről integetve csápszemeimmel, hogy álljon be a gyerekek mögé, és még mindig csak várjon.



Kiskrampuli már az utsó Olielőttigyereknek adta az ajándékát Télapó kezébe, amikor Oli se szó se beszéd, deréktájt ráfeküdt a vesszőkosár szélére, csak hogy tuti jusson neki a jóból, és kiemelte a kis csomagját, majd épp sorra is került, és bemutatta Mikulásnak a csomagot: Ő bizony ezt kapta! Mikulás jól mosolygott ezen, és felbÍztatta Olit, ha már ilyen önjáró, ugyan ugorgyon már vissza a vesszejesbe és túrjon ki magának egy narancsot is, mert az is jár.


Valamit még mondhatott Olinak, aztán szolidan letessékelte a szÍnpadról (semmi ölbevevés, dumcsizás, TélapófÍling, nagyüzem van kérem, az összes szülők által lepénzelt csomagot ki kell osztani!).




Fiacska pedig földöntúli mosollyal az arcán távozott :)



Mindezek után csupa izgatottságtól fűtötten feldöntött a egy kisfiút és három széket, csak úgy kifelémenet a ruhatár felé. Én meg sültem, égtem, cikkancsoltam, és próbáltam elsüllyedni. Majd mikor szemére mertem vetni, hogy mégis ezt hogy képzelte, hogy mindenkit és mindent felborÍtott kifelejövet, sértődött sÍrásba kezdett és bevallotta, hogy nem érdemli meg az ajándékot....

Nos, ez vala az első mikulás-élményünk :)))))))))))

Nincsenek megjegyzések: