Volt festés, vágás, ragasztás, flitterezés, csillámozás, és miegymás...Oli meglepően élvezte és hosszú időre lekötötte magát vele. AZ egyes technikai lépéseket hihetetlen precizitással végzi, ragasztót középen kezd és húz a szélek felé, széleknél eldolgoz, hogy mindenhová jusson, festésnél minden kis szegletet kitölt.
Ugyanakkor, ha neki ragaszthatnékja van a lap azon részére, ahová végképp nem akartam ragasztani (má'megin' mér' szólok bele, akadálya vagyok a kreativitásának!!!) akkor oda keni a ragasztót, csakazértis!
Vicces, hogy mennyi minden apró kis csacsi dolgot örökölt tőlem a gyerek. Mint pl. ezt. Anyu szerint én ugyanezt csináltam, hogy nem bírtam, ha piszkos volt a kezem. Olit mondjuk az sem zavarja, ha talptól-tetőig iszapos, de a keze ragasztósságát, festékességét nem tűri. Így a kreatív tevékenység három percenként módosul a kezetmos-pancsol-elúsztatja a fürdőt progira.
Ezzel a kéztisztaság mániával akkor szembesültem, amikor először festettünk. Ujjal. Vagyis én azzal akartam. Elvégre másfél-két évesen minek az ecset??? Gondoltam, festünk az ujjunkkal, mekkora feelingje van annak! A gyerek imádni fog maszatolni! A gyerek kikérte magának az aligszókincsével, hogy azt akarom, nyúljon bele a festékbe, azonnal ecsetet követelt, és azt precíz magabiztossággal kezelte, hogy csak úgy sepregettem össze az államat. :)
Na ennyit a mai fecsegésről, ímhol a képecske, amit rittyentettem :
angelique template és háttér, addies design papir, panosfx labels, friendlyscrap karácsonyfa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése