Pucér falak?

Mint azt az olvasók már végig asszisztálhatták, nyáron túlestünk egy hathetes felújításon, ami gyakorlatilag az egész házbelső újrafestését jelentette. Épp eleget aggonizáltam itt akkor erről, szóval most nem nyafogok, mert ha visszagondolok rá, már az is fáj. Az egy dolog, hogy egy csomó minden el lett csomagolva, amiről azt gondoltuk, hogy nem fog kelleni egy darabig, és most lám,lám semmit nem találunk. Az egy másik, hogy még mindig vannak ki nem dobozolt cuccaink, mert nem tudjuk hová tenni (megszüntettünk pár jó kis pakolós helyet, cserébe lettek másfélék, de valahogy a cuccaink, mintha megszaporodtak volna. Az mégegy dolog, hogy a pindurka is szépen cseperedik, és növi ki a ruhácskáit, na azokat már végképp nem tudom, hogy hová fogom száműzni (kidobni, elajándékozni, eladni nincs szívem, na meg van két húgom is, ahová még érkezhet baba, és akkor majd jó lesz. Hiába él az ember egy szép nagy házban, ha annak a háznak se pincéje, se padlása, ahová az ilyen hasznos holmikat el lehetne tenni...
Száz szónak is egy a vége, szépek lettünk. A falak a két fiúnál sikálható festékkel lettek lekenve, azok szép kékek, illetve bocsánat, nem kékek, hanem áfonya színűek, szóval bizonyos fényben egész fehéresnek, máskor lilásnak tűnnek, de gyönyörűek és kész. A többi helyen maradt a fehér fal, csak a mész helyett mostmár sima festett. Nagy álmom volt, hogy az étkezőben és az onnan induló lépcsőfeljáróban legyen lábazat, lett is, gyönyörű mély bordó színű, decens kis bordűrcsíkkal elválasztva. Ez is sikálható, naná, lesz itt még maszatolás, míg ez a két briganti fel nem nő :). A lábazat feletti részre végestelen végig fotós, neadjuramisten, srappes alkotásokat tervezek felpakolni. Plusz az étkező feletti részen, ami az emeleti közlekedő lényegében, szintén virít egy hatalmas, üres falfelület. Na, lassan a tárgyra térek, nem kell elszaladni :)))

Már három óriási 60x80-as vászonképpel dicskedhetek. Ez az őrület valamelyik cewés vászonfotós akció keretében hatalmasodott el rajtam. Az első a bjud által készített scrap-kép lett Olivér kapta a régi szobájába, ahol meg is volt a helye. Most átköltöztettük őt egy nagyobb szobába, az övét pedig Rolandka kapta meg. Rolandkánál továbbra is vannak tátongó falfelületek, amelyek képekre áhítoznak, de Olivérnél a függőleges falak tele vannak szekrénnyel...szóval ezt a képet egyelőre nem tudom, hogy hová fogom tenni, hisz elvileg máshová nem passzol. Mutatom.

A másik egy nagyon imádatos scrap oldalam vászonfotós adaptációja lett, ami arról szól, amikor is Olivér összeujjlenyomatozta a falat a hálószobánkban. A kész művet most nem találom, de a scrap oldalt mutatom:

És végül a harmadik, amit Apa kapott az 5. házassági évfordulónkra, melyen a közös életünk szép pillanataiból hoztam egy montázst Beedee templatjevel és Bóbita hozzávalóival:

Nos, itten áhítozik a pucadér fal:

Úgy döntöttem, hogy ez utóbbi megy középre és körbeépítem majd kisebb vászonképekkel. Egyelőre a két fiúról lesz egy-egy Hi-Key (nem tom, így kell e írni) szimpla fotó (előző bejegyzésben mutattam) a kép két oldalán, a többit majd meglátjuk. Mostanában szép számmal voltak és remélem lesznek is vászonfotó akciók a fotohalozatnál, vagy a cewe egyéb partnereinél, ugrásra készen várom! :)