Igen, még mindig itt :)

És még ráadásul el is számoltam magam, mivel péntekenként töltöm be a heteket, azt hittem, hogy péntekre vagyok kiírva, pedig szombaton van 14.-e....na mindegy. Ma kedd volt, már csak négy nap max. Minden reggel egy csalódás, amikor látom, érzem, hogy minden olyan, ahogyan előző nap volt. A napok irtó gyorsan elszaladnak, csak épp nem ezügyben, mert úgy csak vánszorognak a percek...de olyan jó, hogy már Anyukám is szabin van, és mindennap jön, mert így nem vagyok egyedül, meg ugye közben Olikám is hazajött Balcsiról... Csokicsávó, aki vízimádó, közölte, egyedül uncsi a medencében lenni, és nem hajlandó bemenni nagyon...ha már végre beimátkozom, akkor elvan benne egy órácskát. Sztem más gyereket nem lehetne belőle kiszedni...Végre talán ő is úgy látja, hogy közeledünk a végéhez mindennek (ma is megszólalt: Jaj, már igazán kijöhetne Rolandka!), és aggódik, hogy Roland benn olyan mohón táplálkozik, hogy kiharapja az én hasamat :))))))

Na szóval, ma VÉGRE VÉGE LETT A FESTÉSNEK!!!!!! Festő bácsi elköltözött, és holnap nem kell neglizséből puccba vágni magam negyed 8ra, amikor jön. JUHÉJ!!!!!! És minden szép, tiszta.és csodálatos. Készítettem elég fotót a "romokról", meg párat az újról is, sztem szépek lettünk tényleg...Minden, de minden át lett mozgatva, az utolsó hajcsttig, lemosva, kimosva, letörölve, kitisztítttatva, meg amit akartok. Még lesz egy szőnyegpadló tisztítás (találtunk egy bácsit, aki szla nélkül persze, de piszok olcsó és egy óra alatt kész egy szoba, egy nap míg kiszárad (most még annyi sem), szóval nem érdemes veszkődni vele házi körülmények közt, ő jön, ipari géppel kipucol, és megy. Most még vár rá egy szoba, egy kis rész a múltkori kézi tisztításból (a végére vmi történt a géppel és kb. egy nm-t kézzel pucolt meg, de sajnos a foltok visszanéztek--- a hőségben kioldódott a padlószőnyegbe a ragasztó, amivel a festő összeragasztotta a takarófóliákat, nem csupán ronda, de még ragad is), meg egy kis kanapé. A rendrakással nagyjából megvagyunk (ez az utsó szoba maradt, ahová menekültünk a festés idejére, a dédike szobája, amúgy nincs használva, így minden tekintetben ráér a visszapakolás és az egyebek is). Hát így állunk kérem... rengeteg szemetet kitermeltünk a házból, és a lehető legpormentesebbre szerveztük a dolgokat, azaz a sok porfogó csetresz el lett csomagolva, ajándékozva, cserélve, vagy kidobva. Az emeleti szobák szépen fel lettek cserélve, a mi hálónk lett Olivéré (középen tud táncolni, ha akar, és saját tévéje van egy db Minimax csatornával :), Rolandé lesz Olika szobája, mi meg átköltöztünk a harmadikba, ami eddig olyan lébecoló szoba volt, ahol a gép, házimozi, meg a sok teregető és hajtogatnivaló tornyosult.

Na. Most akkor jöjjön a heti kihívás. Random bácsi már meg is kezdte a munkát, és Sandybell idézetes kihívását választotta elsőként. Én ma valamiért visszaájultam, és fél 10-kor élesztett Géza, utána puszok rossz kedvem volt (még mindig nem mentem szülni) és még ráadásul hülye is voltam, nem voltam magamnál, minden mozdulatomat percekig tartott átgondolni, úgyhogy miután a "reggeli" teendőket letudtam, és Oli leült hosszú mesét nézni, úgy döntöttem, kidühöngöm magam itt egy kép erejéig. Azt is tudtam előre, hogy a képem egy nyugi-kép lesz magamnak, mert nem igaz, hogy pont most a végén hisztizem be magam???? Ezért ez lett. A pacsmagolós technika még mindig eléggé bejön, és mivel feltétel volt, hogy ne legyen felismerhetően fotó az oldalon, így ezzel próbáltam meg minél inkább maszatolni a képi részen.
(uff: letöltöttem és kipróbáltam (volna) Krissz által ajánlott Photoworkshop programot, de a demo tényleg mindenre rátette a "bélyegét" vagyis a piros feliratait mindenütt, na ettől még idegesebb lettem, és hagytam a fenébe, pedig annyira csábító volt a videon, nekiestem volna szívesen!!! :((().

Ez lett:

credits

Szép hetet mindenkinek!!!