OsDesign: Moments in time és cewe videoscrap és család

Lehet, hogy lustának tartotok, de én nem szándékozom minden egyes mondanivalómnak külön bejegyzést nyitni. Ilyen piszok vagyok. Így most is kettőt hoztam, az egyik Orsi új kitje a Moments in time, mely mottó nekem egyfolytában Whitney csodálatos (egykori) hangján cseng a fülembe...
Annyira adta magát nekem ( látom a CT társaknak ez egyáltalán nem pattant így le, hanem szépen dolgoztak korunkbeli csudafotókkal is:)), hogy valami naaaaagyon, de nagyon régit válasszak. Jómúltkor (kb. fél éve) Anyukámtól elcipeltem a komplett "őskőkortól napjainkig" családi fotótárat, és a dédmamám és a nagymamám fiatalkori fotóiba azonnal szerelmes lettem, r-go előbb utóbb mindből lesz oldal. Megőrizni a múltat. Sajnos a retusálás témakörében eléggé gyenge vagyok, de valamelyest sikerült életet lehelnem ezekbe a szép fotókba, amelyek azt hiszem, láttak már egyet és mást. Csak az egyik hátán volt dátum, 1927....azért az nem ma volt, lássuk be :). A többi is a környékén születhetett. A dédmamáról csak annyit tudok, hogy gazdag családoknál volt cseléd, hogy a nagymamámat kiadta nevelésbe, mert ő nem tudta eltartani egyedül, (egy katona által esett meg azt hiszem, akit sosem látott többé..), aztán a Baláti papa elvette, és a Nagyikámat saját lányaként nevelte fel vele. És hogy autóbalesetben hunyt el, egy kis teherautó ütötte el szegényt. Azt hiszem ez az információ is több a semminél, de Anyu sok kis sztorit mesélt róla, mert sokáig nevelte Anyut, mikor Papáék külföldön tartózkodtak kiküldetésben. Na egy szónak is száz a vége, a csinos ruhákban pózoló Ancsika a dédimamám, akit én már nem ismerhettem, sajnos.

A készlet megvásárolható egyben, külön a papírok és az elemcsomag és egy cluster pakk.

A másik, a tegnap esti videoscrap termése. Kicsit megkésve kapcsolódtam be, de valahogy irtó mázlim volt, mert a commanderem Beedee The Little Piece of blue készleténél volt nyitva és hirtelen felindulásból ezzel kezdtem el dolgozni. Amit nagyon jól tettem, mert nem kellett keresgélni, amit Bee (mint játékvezetője a vakliftnek) bemondott, azt meg is találtam a szuperfreebieben :) Így eléggé hamar készen is lettem. Nos, íme az alkotásom :)))

 

További mesélni való : Ma Anyu szülinapját tartottuk, és a két húgommal együtt sütöttünk-főztünk, eszméletlen jó, hogy ezt így kitaláltam, tök jó muri volt. Halálra röhögtük magunkat egyszer-kétszer. Először is, a középső tesó közülünk most a legvékonyabb, de azért ő sem az 50 kilós manöken típus. Kicsi húgom is szép darabka, én meg, na nem vagyok semmi, de a hasam napról-napra irgalmatlan mértékben nő. Iszonyat nagy, mint egy szülés előtt álló nőnek. Namost. A konyhám nem kicsi, de így hárman, én a hasammal oldalazva köztük, hát.....burleszkbe illettünk :)  Aztán: a menü aszalt gyümölcsökkel töltött rántott-ill. sült csirkemell és csirkecombfilé volt, mazsolás és hagymás rizzsel, tepsis burgonyával, és gyümölcsszósszal, és persze a kishúgom készítette a finom szörpös túrótortáját. Na, lényeg, hogy nem sok edény volt elől (inkább rengeteg), de tök jól egymás keze alá tudtunk dolgozni. Naná, én paníroztam (amit úútálok), de a tortához Szilu értett, a hústűzéshez meg Anita (na ezt sem próbáltam még, de Anita egy igazi ínyenc szakácsnő és mindent megold a konyhában. Ha nincs ez, azzal, ha az sincs, amazzal.)

Mivel volt aszalt szilva, körte és őszibarack, megpróbáltuk kicsi zászlókkal bejelölni, hogy melyik micsoda. Egy idő után a körtéseknek nem volt elég a zászló, de valamely más ország zászlajából volt több, így elcserélgettem. Mire a végén nagy röhögés közepette levontuk a konzekvenciát: "ami német, az tuti szilvás, és amin semmi sincs, az biztos nem körtés". Addig vacakoltunk a zászlókkal, míg végül mindenkinek meglepetés volt, hogy mit fog enni. Semmi újat nem mondok, ha azt állítom, hogy a fiam, aki miatt a sült krumpli készült és imádja a rántott  csirkemellet és az aszalt gyümölcsöt is magában, kb. fenyegetésre ette meg a húst panírral, gyümölcs és krumpli maradt. Tesóm, aki igazi mestere ennek a szörpös tetejű túrós tortának (isteni!!!) és eddig százat csinált már tuti és még sosem rontotta el, valahogy összeveszett az istenekkel és pl. nem értette, hogy miért nem sül a közepe át, mire kiderült, hogy légkeverésre állította a sütőt, csak épp nem légkeverés+sütésre, gyanús is volt, hogy egy idő után hideg lett a sütő körül. A piskóta összeesett. A túrókrém jó lett, de a puding a szörpivel túl gyorsan kötött és még csomós is lett. Na ezek után azt nem tudjátok elképzelni, hogy morzsa nem maradt belőle, mert bepusziltuk, olyan finom lett! :))) Szóval volt ma kaland a konyhában! Mennyivel jobb együtt főzni, mint egyedül!

Anyu nagyon örült a naptárnak, és mindennek, amit Olival készítettünk neki (Oli rajzolt egy olyan pöpec sellőlányt, hogy csak úgy karcolt...ha nem látom, nem hiszem el, hogy egyedül csinálta), fűztünk fagyöngyből (FA gyöngyből) karkötőt, és még egy mozaik virágot is ragasztottunk.

 Még főzőcske alatt anyukám volt el a két unokával, majd jönnek le a földszintre és a fiam elújságolta, hogy "Anya, képzeld, megmutattam a Nanninak a virágot, meg a sellőt, de nem mondtam el senkinek!!!!" (ennyit a meglepetés erejéről :))))) De anyukám így is nagyon örvendezett neki :)))

Délelőtt még a srácok Apával meg Anyukámmal kimentek szánkózni, havazni a kertbe. Úgyhogy kalandos volt nekik is a mai nap. Anyu meg sztem nagyon örült, hogy el volt kényeztetve és nem kellett semmit csinálnia végre a szülinapján. Az áhított habos kakaó- kalács party a délutánban elmaradt, mert nem bírtuk szusszal (anyu ezt szerette volna, mint a gyerekkorában és fel is voltunk rá készülve habbal, kaláccsal, miegyébbel, de ki vagyok még most is pukkadva!!!)

Tegnapelőtt megérkezett Londonból a vérem-laborom eredménye, (integrált teszt, mely tartalmazza az AFP vizsgálatot is), mely azt mutatja, hogy Ketteskével egészségesek vagyunk, mint a makk és ennek biza örültem is! Kicsit furcsa volt az eljárás, hogy felhív xy a rendelőből az eredménnyel, mint Ámerikában, majd átküldi pdf-ben és még postán is kiküldik, de lényeg, hogy jó hírt kaptunk (mellesleg nem is számítottunk másra!) Amúgy utána néztem a neten és minden fórumon a nőgyógyászok egyértelműen tagadják, hogy az AFP érték és a baba neme között lenne összefüggés, ahogy azt sokan gondolják (én most hallottam először, ezért utána is néztem), úgyhogy ebből még mindig nem tudunk semmit. 15-én megyek legközelebb dokihoz, és koránál fogva akkor már eléggé biztosra lehet mondani, ha megmutatja magát a kiscsirke.

Babajelelés: Aki FB-on be van jelölve, biztos látta már, hogy reklámozom magamat ezerrel, lesz egy baba-mama jelelés tanfolyamom februárban Újpesten. Részletek, ha valakit érdekelnek, keressen meg emilben nyugodtan!!!! :) Addig is idelopok egy kis csemegét, egy rövid kis összefoglalót, amit korábban tán már mutattam, itt betekintést lehet nyerni a foglalkozásba és részletek láthatóak a dvd-nkről is :)

http://www.youtube.com/watch?v=ZAfOn-8WK5c

Na asszem mára kifújtam :)))

Ó "sajnos" még egy jópofa gyerekszájat meg kell osztanom: a kisgyermekes szülőknek nem kell bemutatnom, hogy a pisi-kaki téma bizonyos életkorokban kicsit fontosabb, mint más(kor)...egyik reggel Oli trónol a wc-n, mi még Apával a z ágyban aggonizálunk félálomban (tudván, hogy készvagyoooooooooooook-ra valamelyikünknek ugrania kell..). Egyszer csak Oli felkiált: "Apa, gyere gyorsan, ezt azonnal látnod kell!" Párom kiugrik az ágyból, mi a fene lehet az, pók a sarokban, ki tudja?, de ezt már sosem tudtuk meg...Belépve: "Fúj, de büdös van itt kisfiam", felkiáltással lehúzta a gyerek alatt gyülekező kupacot, mire Oli: "ÁÁÁÁ, ez hideg!" , majd csalódott hangon: "És most nyomhatok egy másikat!"

Hát ezzel a kis szösszenettel kívánok szép álmokat nektek! :)