2011. június 26., vasárnap

Szentiván éje, avagy mit kérek a szülinapomra

572 perce kezdtem el a bejegyzést, de akkor is és akkor is meglesz ma, mert azt akarom és kész! :)

Először is szolgálati közlemény: a cewén kép egymásnak játék indul, jelentkezni a fórumban lehet holnap estig!

Szóval: Szent Iván éjele...mit is mondhatnék....azonkívül, hogy eddig annyit tudtam róla, hogy van egy Shakespeare mű, ami ezen az éjjelen látott álom címet viseli, semmilyen kapcsolatom nem volt vele:), mostmár van :).
Anyuval ugyanis belevágtunk az iccakába múzeumokat nézegetni. Volt két (és fél) kitűzött úticél: a Sziklakórház és a Terror Háza, s még ha marad bennünk szufla, akkor a Szépművészetiben a múmiák...
Sziklakórház, péntek, 20.00: Beálltunk a sorba :), 21.00: szuper kis katonás, lövöldözős, csihi-puhis, majd elsősegélynyújtós performance jelenet részesei lehettünk, melyben korhű (II. vh-s) katonai ill. eü-s ruhákban adtak elő, korhű fegyverekkel, eszközökkel, járművekkel, riadószirénával. Kb:22.30: bejutottunk! (eddig tartott a sorban állás :( ). De megérte! :)
Volt egy kb. 5-8 perces kis vetítés a kórház létrejöttéről és működéséről, aztán egy 45 perces túra a kórházban. Fotózni nem ért, de hát egy elszánt scrappes mindenre képes :)))
Miután kijöttünk busz/séta útvonalon Budapest by night élményben részesítettük magunkat, aztán egy kis séta a Váci utcában, eü. és tápszünet a M.E.K.I.ben, majd újabb buszozás árán a Terror Háza.
Rokonságbeli érintettség miatt nagyon kíváncsiak voltunk rá mindketten. Ide már nem kellett sorban állni, de igen nagy tömeg volt odabenn. Nagyon furcsa élmény volt, nem az amit vártam. A kiállítótermekben a sok LCD tv, amelyeken különféle érintettek meséltek, túl sok volt belőlük és egyszerre szólt mind...áááá, elveszett a feeling, ha szabad ilyet mondani. A "legjobb rész" az alagsori cellasor volt, ami tényleg élethűen ott maradt mementonak. Volt még egy-két olyan dolog, ami nagyon tetszett, pl. a nagy tank az udvarban és a körülölelő fal az áldozatok fotóival. (én gimis koromban jártam Birkenauban és Auschwitzben, ahhoz hasonlatos hátborzongatásra "vágytam", vagyis hasonló élményt vártam, de ezt csak az alagsori termek hozták ki belőlem, hozzáteszem, hogy végig Feri bácsi emlékmeséiből, elbeszéléseiből zúgott a fülemben.
Végül, majd meghalva a sok totyorgástól és gyaloglástól kirogytunk az Andrássyn egy padra, na, akkor jött a hideg zuhany, ugyanis működésbe lépett az automata öntöző rendszer és kaptunk belőle rendesen. :)
Azért még bőszen elgyalogoltunk a Szépművészetihez, de bemenni már nem lehetett.
AMi még csalódás volt: nekem a "múzeumok éjszakája" azt a képzetet keltette, hogy egész éjjel nyitva vannak és lehet menni, de egy után már (valószínűleg máshová sem) nem engedtek be. Plusz a Hősök tere, Vajdahunyad vára, Lánchíd, stb. már ebben az órában nem voltak kivilágítva (éljen a környezettudatos szemlélet), de azért, én, mint aki nem mászkál minden éjjel a városban, eléggé fennakadtam ezen.

És hogy jön ide a szülinapom: Készültem: vittem a halódó gépemet plusz egy régebbi feltöltős ceruzaelemmel működő másik kis kompakt digi gépet, biztos, ami zicher. Ez utóbbival kezdtem fotózni, a hajam hullott, mert a reakcióideje legalább 5 másodperc volt...és ráadásul elég hamar lemerült. Az én kis szenvedőm meg már akkor vakuzik, mikor neki tetszik, direktre van állítva vagy sem, bármilyen felvételi módban, ha meg vakuzik, akkor általában kiégeti az egész képet. SZóval két géppel sikerült egy halom használhatatlan fotót készítenem. Nevetséges, de egész éjjelről nincs egy közös képünk Anyuval, pedig teljes mértékben szándékoztam készíteni, készítettem is, oldalra is került, mutatom miből csináltam "elfogadható" képet, ebből:

JááááJ!!!
Drága legjobb barátném a minap küldött egy sms-t: "Hali! Hogy vagytok? Mikor lesz a kerti parti? Két hét múlva 33 leszel!" (ti. nálunk a szülinapom környékén szokott lenni minden évben egy kerti parti... Na gondoltam jössz Te még az én utcámba! :)
A két f.s gépem helyett pedig egy "igazi", ámbár komoly szaktudást mégsem annyira igénylő szuper fotómasinát kértem, remélem a héten nyélbeütjük a megvételét. Ha tudtok jó típust, szívesen veszem az ajánlásokat (nem kell tükörreflex!)
Na, akkor egy szónak is száz a vége, egy amolyan duplaoldal féleség készült, ami ment a cewére:

És mégegy, amit netről loppintott fotókból játszotttam össze, csak azért mert nagyon tetszettek a fotók. Újpesten készültek, most szentivánéjen, nem tudom ki által :

3 megjegyzés:

Juma írta...

Nagyon élveztem az éjszakai tárlatvezetésed! ... és hogy mennyire örülök annak, hogy nem keltünk útra:-))) Ügyes voltál, hogy oknyomozó szkrepperesként sikerült összegyűjtened fotókat, arról nem is beszélve, hogy milyen csodát műveltél az "Anyukád és Te" fotóról!! ... én még az utolsó oldalad fotóinak eredetét sem firtatom, a lényeg, hogy tüzes:-)))) Köszönöm!!

kreatívhit írta...

Köszi a beszámolót Sajnálom hogy volt ami nem jött össze a terveitekből.Az oldalak pedig klasszak.

Maja írta...

Köszi a beszámolót. én azt hiszem, hogy majd pár év múlva veszünk részt az eseményen, ha már a gyerekek nagyobbak lesznek, és esetleg értékelnek belőle valamit. De azért jó volt így előre elolvasni, mire is lehet számítani. Nem tudom, aktuális-e még a kérdés, de nekem Pentax x70-es gépem van, és nagyon szeretem. azzal a céllal vettem, hogy megtanuljam használni a manuális beállításokat, és eddig nagyon bevált. Tavaly januárban vettük, és egyelőre még tökéletesen működik. Igaz, vettem hozzá egy plusz akkut, mert szeretem, ha nem kell a töltésre várni, de ezen kívül még nem költöttem rá. Annyi, hogy nem lehet plusz objektívet rátenni, tehát egy alap bridge gépről van szó, de azért mégis több, mint egy sima automata.