A sehány éves kislány (12/52)

Ismeritek az ezzel a címmel bíró könyvet?
"Ez nem tündérmese, hanem igaz történet, de szebb minden tündérmesénél, mert egy igazi kislány igaz története. Marie-Claude Monchaux legkisebbeknek írt felvilágosító könyvén már nemzedékek ismerték meg születésük történetét."

 kép forrása:libri.hu

Nekem ez a mesekönyv vagy felvilágosítókönyv mai napig, ha a kezembe kerül, ámulva nézem a rajzait (a szerző saját illusztrációival). Nem tudok betelni vele, gyönyörűek a rajzok. És olyan szépen, szemléletesen, mégsem mélybe vájkálóan és részleteket boncolgatóan mutatja be a fogantatástól a születésig történő események sorát, hogy egyszerűen kötelezővé tenném a gyerekeknek. IMÁDOM!

Miért regélek most itt erről? Amikor még hírét hamvát nem ismertem a PS-nak, még az Apukám is csak ismerkedett vele, egyszer elszórakozgattam a képeinkkel rajta (Anno domini 2001). Apu megmutatta, hogy hogyan lehet érdekes hatásokat adni a képeknek.

Akkor lett ebből:

ez

Mikor megláttam, azonnal el is mentettem, és ezt a fotót azóta is csak úgy hívom magamban, hogy a "sehány éves kislány"- fotóm.
Firenzében készült, 2001. augusztusában egy legeslegeskirályságos 4napos nyaraláson. Azóta is olyan szeretettel gondolok vissza erre a spontán nyaralásra, a legjobban sikerült, ha agyonszerveztük volna sem lett volna jobb.

Egyik nap felvetődött az ötlet, mi lenne, ha kimennénk a Perugiában ösztöndíjaskodó egyik barátunkhoz. Csak úgy...Másnap fél órás pakolás után négyen (férj,aki akkor még "csak" barát volt, egy barátunk és a húga, meg én) bevágtuk magunkat a kocsiba, és irány kifelé. Se szállásunk nem volt, semmi, csak mentünk.

Azt a négy napot nem cserélném el négy másikra Dubaiban, ahol arannyal kenegetnének az izmos rabszolgaficsúrok :)))

Láttuk egyik nap Rómát (vagyis egy nagy részét a nevezetességeknek), Vatikánt, másik nap Firenzét, harmadik nap Perugiát és Assissit, negyedik nap San Marinot, és még vidámparkoztunk is Riminiben, egy olyan szupi kis élményparkban, ahol a világ épületei megvannak kicsiben. Ja, és fürödtünk a tengerben is :)

Szóval minden volt, mi szem-szájnak ingere, térdig koptattuk a lábunkat és rengeteget fotóztunk. ( ez még nem a digi gépek korszaka, de nekünk már volt, bár még így is a fotók jó része hagyományos papírkép lett)

Közben olyan szállást sikerült kapnunk, ahol a fiúk és a lányok külön kellett aludjanak és csak a társalgóban lehetett találkoznunk, és fél11kor este bezárták a kaput és seki-sebe-senyő. De ez cseppet nem szegte kedvünket!

Képek még, csak úgy, hogy érezzétek a hangulatot:

Róma

Romulus és Remus a farkasanyával....összevissza keresgéltük a (könyv szerint megadott) múzeumban, mert nekem ezt feltétlenül látnom kellett élőben!!!, persze kiderült, már nem a múzeumban van, hanem köztéren, egy tök eldugott helyen egy oszlop tetején, és nagy csalódás...ez egy KICSIKE szobor! Mindig azt hittem, hogy valami monumentális méret, erre akkora, mint egy zsebkutya)

Firenze

Ponte Vecchio

Vatikán

 

Igen, ez az, aminek láccccik, és ez az eredeti! -jó magyar módra figyelmen kívül hagytuk a nefotózz-nefotózzmertelvesszükagépet-nefotózzmertagyonverünk feliratokat :)

San Marino

San Marino _remekmű, a Rátóti csikótojás mese illusztrációja is lehetne

Rimini

Na, szóval, köszönöm a cewés liftelős kihívásnak, hogy eszembe juttatta ezt a képet, és hogy visszatekerhettem az idő kerekét mintegy 10 évvel (amikor még szép voltam, fiatal, vékony, és még a lámpát is mécsvilágnak hítták :), és visszaemlékeztetett erre a szuper nyaralásra!!!!

Itt az oldalam, két legyet ütöttem egy csapásra, az 52 Inspirations eheti minijét használtam fel a képhez.

A "sehány éves kislány-fotóm" jutott eszembe, ezt kerestem vissza először a gépen és ehhez készítettem az oldalt. Mondtam is magamban, mikor körbemetszettem magam a képből- köszi ezt a horgolt sapkát, Timi, isteni a körbevágása, már egy órája vágom, és még mindig csak a karimája van meg! :)

 

with week12 by Vicki /52Inspirations/2011
stich, paper, foliage from Bacis/52 I./2011
Frame from Vicki Stegall in 52 Ins./2011
fonts:quill