2011. február 21., hétfő

Újságcikk

A cewe eheti kihívása igazán érdekes, és szerintem megint egy kimeríthetetlen téma, és millió féleképpen feldolgozható. Mire vagyis kire is gondolhattam volna a cikk kapcsán, ha nem a gyönyörű kicsi fiamra, és az ő születése napjára? A Krisssz által ajánlott oldal (ezenanapon.hu) egyébként is nagy kedvencem, néhány fontosabb dokumentációban már nagy-nagy sikert aratott, és többek közt a kisfiam home-made babakönyvében is szenteltem oldalt belőle, mi is történt azon a napon, amikor ő született. Az aznapi újságokat a könyvtárunkból kikértem, és szépen el vannak téve neki :), és csak halványan merek reménykedni benne, hogy csak feleannyira legyen szentimentális, mint én vagyok, és akkor talán értékelni fogja erőfeszítéseimet, hogy a létező összes pillanatáról igyekszem emlékeket készíteni :)
A kihívásra első körben ezt a kis vicces interjút készítettem vele :)

(idecopy, mivel elég mini a betű)

"- Kedves Olivér, megtenné, hogy néhány mondatban elmeséli lapunk olvasóinak születése történetét?
-Nagyon szívesen, ez az eddigi legmeghatározóbb élmény az életemben. 2007. október 4-én, hajnal 6 órakor gondoltam egyet; márpedig én mostmár elindulnék kifelé, megszemlélni a nagyvilágot, ahol már annyira várnak.
Jeleztem is Anyukámnak, aki éppen mélyen aludt. A jelzésemre természetesen azonnal felébredt, majd azzal a lendülettel vissza is aludt. No, rendben, gondoltam, még egy picit hadd pihenjen. Nemsokára újra jelet küldtem. „Anya, ki akarok menni!”
Anyukám felkelt, és méregetni kezdte az időt a jelzéseim között. Elsőszülő anyuka lévén fogalma sem volt, hogy most konkrétan mi is történik. Reggel nyolckor már olyan egyértelmű jeleket küldtem, amitől hétrét görnyedt, riadtan hívta a szülésznőt, hogy segítsen neki eligazodni, mi is történik.
Nemsokára Apukámmal karöltve autóba ültek és viharos gyorsasággal iygekeztek megközelíteni a kórházat. Fél 11 lehetett, amikor beértek. Ekkorra már minden erőmet latba vetve küzdöttem a napvilágra kerülésért. Szerencsémre szövetségesekre akadtam ebbéli törekvéseimet tekintve, úgymint: Erdélyi doktor, Hajdu szülésznő. Természetesen Anya és Apa is segítettek a nagy találkozás létrejöttében. 13.11-kor egyszercsak kinn találtam magam a túl fényes és túl hideg világban, ahová kívánkoztam, s abban a percben nem értettem, miért is akartam annyira ide kikerülni???
Egy nap szundikálás és kajcsizás váltogatása után kezdtem megbékélni a sorsommal: visszaút nincsen, ha ki akartam jönni, hát tessék, megkaptam!
 És végül is.... egészen megszerettem már itt..."



Flourish1 és 2_EmbraceLife_SandeKrieger_MemoryMakers


És mégegy oldal, amit a Sue/Vicki 52 inspirations bonus sablonjával készítettem Apácskáról és jómagamról :)


Sue simplyquick 32, week7, week5, és Fei-Fei'sStuff outline4 wa.

6 megjegyzés:

Rita(006) írta...

Tünemény fiad oldala és a komment! Ó és nyugi mutatni ugyan tuti nem mutatja majd a szentimentális beütését a gyerek, de értékelni fogja. Ha ő nem a menyed majd tuti! :)
A bónusz oldalad apácskáról és Rólad valóban egy nagy LOVE lett!

Osli írta...

Nagyon aranyos lett a kisfiad oldala. A másik viszont, wow! többet kellene sablonnal dolgoznod, mert igazán jól áll neked.

kreatívhit írta...

:)

Edit írta...

Szuper a szöveg, nagyon tetszik :))

Blissz írta...

Nagyon szép az oldal amit a kisfiadról készítettél, a komment pedig fergeteges! Nagyon édesen fogalmaztad meg, nagyon tetszik! Rólad és a férjedről készült oldal is nagyon szép, fergetegesen szerelmes hangulata van, ami szerintem nagyon jó!

szrjudit írta...

Jó látni titeket a férjeddel, jü ez a sok közös fotó, na és az inetrjúalanyod, hát le a kalappal, nagyon szuper! Annyira kiváncsi vagyok a meséidre is!